*
hideg homokba süppedő mezitlábak,
emberek mezitelenül járnak
állatokat nézve a pódiumon,
minden életút így kanyarodik talán - túl az ópiumon,
a ködben, öledben démonként röpködve,
//fogócskáznék emlékeimmel, csak úgy örömömben//
bambán bámulom a nőt aki mellett (el)ballagok el,
bágyadtam búsan borongó barnás árnyalatok
játéka , időtlen vágyak ajándéka,
////(ajkadon) átsuhanó (szenvedély), érzem mintha enyém lenne az éj,)////
mély minden érintés, minden apró)// --->fülbesúgott szó
zúgó filmként előttem pergő, egymást keresztezve metsző,
fényképek, minden örökbe mutató pillantás, elillan máshová,
ahol jobb talán, név: AeNDé született a téli hónapok egyik haván
élénk //(volt a vér)// arcon a pír egyre fakóbb, mint zakó, a
lepattant tagon,
aki kopogtat a gangon, kinn meg eleve minden sarkon megfordult
már a sorsod, kockán, folyik az utcán, amit el sem képzelnél, ami mellett
csak az orrod törölnéd meg és mennél el, minél messzebbre, tudod, hogy neked
sem kell igazán
amit magadba szívsz ugyanazon az éjszakán,miután
amikor órákon át a hidegben..
szerintem tudod jól miről beszélek, nem véletlen, maradj ember, maradj életben..
