*
sárgalevél - színű erdősor,
bíbor árnyék csak a szél sodor
tovább, hol a csend honol, de
sosem nyugszol meg,
álmokban vadászaton vagy,
hol te az űzött vad - nyílvessző suhan
futsz, ha élni hagy, a //Montparnasse és a Montmartre hegy
kávéházak füstje//
elég bukott a beszéd
a kotta beszél a hangszered él
nélküled, a nevem ismeretlen
és bizonytalan a léptem, vénülnek
a tagok és a vágyak sem épek,
lágy órák a képen.
az emlékezet állandósul, a festményen,
hideg tónusú színek, itt a rímek
tévelygő mondatok, ha takarod
te is, hiába akarod, mintha látnám
minden arcod mikor nevetsz
meg olyanokra gondolsz, amiket meg
sosem tehetsz semmi, sem lep már meg
tudom téged meg engem sem,
csak vedd //át - el ami kell// és vidd ne érdekeljen a nevem sem ..
a tudatom még tiszta,már csak a szemem nem....
