*
mondanád amit mondasz,
kézzel foghatsz de csak kézen vezetsz,
mint egy régi szériás kezeletlen menetjegyet,
odafele menet emlegeted hajtogatod,
mint ahogy énis csak épp azt nem, amit mondanod
kellett volna,vissza már fel- és
lelki torna, ki és bevett forma,
tégy mögé bármit minden ugyanaz,
addig vívódsz míg végül kifullad az,
akire rájöttél, hogy mindvégig önmagad voltál,
tudom azt mondod ismerős a szótár, és hogy frázis,
meg hogy szót kár,de pont emiatt van szó már
régóta egy ismeretlen ismerősről,
ismert-de inkább csak emlegetett mint egy képregényhős,
kikerekedett történet, mint a szemed amikor nemis érted,
hogy veled épp ez, hogy történt meg,
a bít csak andalít - a reppek meg kuszák,
bogozod a szálait kutatod - az álmaid hajszolod bután,
az életutad, úgyis kurajzolódik egy idő után
meg már nem is érdekel... ja...egy időután már nem is érdekel..
csakhogy a kertiöntözőberendezésed rendben üzemel-e...
hogy az állambácsinak üzenel-e....
hogy dedikálják a füzeted - e ,
terererrre.tererrerreee....
*
