*
nyakam körül arcom előtt sál, még mellettem lépkedsz, de ellep a sár,
lassan feledésbe révedsz - gyorsítsál - , amíg el nem tévedsz,
ziháló szívvel remálomból ébredsz, egy még szarabb valóságba,
üres minden a fejedben mint a sorok az újságban, a legtöbb sarkon
már új srác van, te mégis a teraszon tengődsz, partra vetett aranyhalként
vergődsz. a csövek között kúszol amik a dimenziókba nyúlnak,
hol az emberek eltompultak az érzések kihunytak már,
belül tágasabb a világ, bársonytrón - bíborfüggöny,
barnakockás-öltönybe bújsz és adod fel a sürgönyt,
itt bármi megtörténhet amit elképzelsz,
sajtbuborékokon szürcsölöd az ananászlevet, miközben lépkedsz,
egyik felhőről a másikra siklasz, véletlenül sem lassítasz,
nem mintha kellene, ne érts félre, felejtsd el amit mondtam
a többit meg tedd félre, elvégre, kihaénnem-attitűd, add ide
a tűd, majd én kidobom a, szemétbe, a spanod szemébe,
már villan a féltékenység fénye, a halálodig veled van, de az életben nem
véd meg, így kell hogy éljed én sem mondhatok többet,
ne feledd a legfőbbet, a fő mostanság, hogy önzés nélkül legyen többlet,
itt a tabkettákat vedd be, ez az idegek harca,
úgy érzed nem bírod, tovább pedig előre mutat a hajsza,
na gyerünk na rajta..na..persze..namia..helyzet..
inkább hallgass egy kis zenét és nézz tévét közbe,
modellek a kifutón te is öltözz be, az utolsó repülés aztán
irány az öltözőbe, hideg zuhany, nehezen alszol el, pedig
jobb ha pihensz, pár percen belül egy újabb nap kezdődik el...
.. és a maszk csak az arcod takarja el, a maszk csak az arcod.... takarja el... mb..and...
