*
egy francia külvárosi házban
képzelem el a szegletet, de helyzet
mocskosul más itt keleten,
a nap is gyanúsan süt - melegen tart,
az árnyékban már kevesen maradnak,
a metrón lekönyökölnek
meg harapnak
hagyd el,
a tanulságot meg tedd zsebre magadnak,
hunyd le,
a szemed a következő megállóig,
támaszkodj az ajtónak,
mintha már nem lenne sok hátra az utolsó óráig,
az érzés átjár, egészen
a bokádig hat,
könnygázos blokád - itt vagy,
itt élsz, a tényektől már nemis,
csak önmagadtól félsz, van-e visszaút ?
kitudja...az élet útja...én zavazok a rútra
buta,nevetések halkulnak el....
halotthalvány-színű lepedő a gúnya,
már akkor, ha csúnya gúny a
még szívemet ellepő - tunya
szavakba szőtt , vágyaimnak búja.
